Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Németh László



 Németh László
(író)


 (1901–1975) 


életrajza



 

Németh László1901. április 18-án született Nagybányán. Édesapja tanár volt. 1905-től Budapesten éltek. 1920-ban magyar–francia szakra iratkozott a bölcsészkarra, de 1921 tavaszán már orvostanhallgató volt. 1925 decemberében megnyerte a Nyugat novellapályázatát. Házasságot kötött Démusz Ellával. Fogorvosként, majd iskolaorvosként praktizált.

1926-tól a Protestáns Szemle (Lelkes László álnéven is ír)t, a Nyugat, a Társadalomtudomány és az Erdélyi Helikon munkatársa lett. Főleg kritikákat írt az élő magyar és világirodalom egyes íróiról, műveiről. 1930-ban Baumgarten-díjas. 1931–32-ben a Nyugat kritikusa. 1932-ben szakít ott Babitscsal és a Nyugattal, s 1932 őszétől 1937 elejéig összesen 17 füzetben jelenteti meg az egymaga írta folyóiratát, a Tanút. 1934-ben részt vett a Válasz című folyóirat megalapításában és szerkesztésében, számos írást közölt a lapban (Pörje Sándor álnéven is). Részt vett a népi írók egy csoportja és Gömbös Gyula találkozóján. 1935 augusztusában romániai utazáson vett részt; erről nagy hatású útinaplót is megjelentetett. Regényeket, tanulmányokat, drámákat írt, és jelentős publicisztikai munkásságot is folytatott.
1939 tavaszán a Kisebbségben című röpirata nagy vihart kavart. 1940-től a Móricz Zsigmond szerkesztette Kelet Népe munkatársa lett, majd a Zilahy Lajos-féle Híd főmunkatársa. Hosszú tanulmányban támadta meg Szekfű Gyulát. A háborús évektől kezdve egyre jobban elszigetelődött a magyar szellemi progressziótól. Számos városban tartott előadást, s 1941-től az Illyés Gyula szerkesztette Magyar Csillagba is írt. 1942-ben részt vett a balatonszárszói és a lillafüredi találkozókon. 1943 augusztusában nagy hatású előadást tartott a második balatonszárszói konferencián. A német megszállás, 1944 márciusa után bujdosni kényszerült.
1945-től előbb Békésen, majd Hódmezővásárhelyen élt és dolgozott. Három évig tanított is a vásárhelyi gimnáziumban. 1946-tól folyamatossá váltak ellene a baloldali sajtótámadások. 1948 után is hosszabb időket töltött Hódmezővásárhelyen. Évekig fordításból élt. 1952-ben – fordításaiért – József Attila-díjjal tüntetik ki. 1955 januárjában jelenik meg a Csillagban Galilei című drámája. 1956 november eleji újságcikkeiben kiállt a forradalom jogossága, illetőleg a szocializmus addigi pozitív eredményeinek a megvédése mellett.
1957-ben Kossuth-díjjal tüntették ki. 1958-ban az MSZMP Központi Bizottsága – több „népi író” társával együtt – határozatban bélyegezte meg az 1945 előtti „nacionalista”, „kispolgári”, „harmadik utas” nézetei miatt. 1959-ben öthetes tanulmányutat tett a Szovjetunióban. A hatvanas években egyre ismertebb lett Nyugat-Európában is. Számos művét fordíttották le kelet-európai nyelvekre is. Idehaza egymás után adták ki tanulmányköteteit, regényeit, színdarabjait. Úgyszólván állandóan műsoron van a magyar színházakban. 1965 áprilisában Bécsben Herder-díjat vehetett át.
Már évek óta legkedvesebb tartózkodási helye a kis Balaton-parti település, Sajkod lett. 1969-ben megkezdődött életmű-sorozatának kiadása. 70. születésnapján a Munka Vörös Zászló Érdemrend kitüntetést kapta. Országszerte ünnepelték, a müncheni Látóhatár Németh László-számmal köszöntötte.
Súlyos beteg lett, nem írt többet.
1975. március 3-án halt meg Budapesten.
 

 
 Fontosabb díjak, elismerések:
 
1930 – Baumgarten-díj
1952 – József Attila-díj
1957 – Kossuth-díj
1961 – a Munka Érdemrend arany fokozata
1965 – Herder-díj (Bécs)
1968 – Batsányi-díj
1968 – a Megbecsülés Jele Érdemrend (Moszkva)
1971 – a Munka Vörös Zászló Érdemrendje